írás, versek

Túl

Mikor azt hisszük nincs következő lépés
megáll az idő, és minden csak vár
öntudatlanságban
mint egy csipkerózsika-világ alakjai
lehunyt szemmel vagy tompa tekintettel
olyankor vajon hová lesz az ember?
És hová lesz éjszaka,
ha alszik, és testét az ágyban hagyva
útra indulnak álmai?
Sokfelé száll, mint a pitypang-ejtőernyők?
Vagy ott marad akkor is egymaga
és csak szomorú vágyait ringatja erre-arra
mint párnából szabadult tollpihét
a hűs levegőjű éjszaka?
Hogy van az, hogy azt tanuljuk, felnövünk,
de gondunkban mindig időtlen tenyerünk
tartja meg vénséges gyerekfejünket?

megjelent: NAPÚTONLINE, 2017