írás, prózák

Gól

A zsilipajtó előtt elkezdett gyorsabban dobogni a szíve, mégiscsak ő a legelső ember.
Már két évtizede, hogy bizonyítást nyert, a térhajlítás nem csak elméletben lehetséges, sőt azt is tudták, a szomszéd naprendszerben talált F623-as bolygót meglepően hasonló gravitációs és légköri viszonyok jellemezik, mint a Földet. Csak épp, fura mód, nem találtak rajta semmi életet.
Az F623-at a médiában jó ideje már csak Új Földként emlegették, ahová a FEN – Föld Egyesült Nemzetei – most végre embereket is küldött. A civil lakosság várakozás teli izgalommal követte az eseményeket. Akadtak ugyan hangok, mik szerint nem vonulhatunk folyton tovább a lelakott bolygókról abban a tudatban, hogy a kozmosz úgyis végtelen, de őket kevesen vették komolyan.  Valójában hamarabb sikerült feltalálni a másik naprendszerbe való utazás módját, mint átformálni földi életmódunkat, összegezte a Science Today műsor házigazdája Joe, mikor élő közvetítésben számolt be arról, hogy célhoz ért az első, négyfős legénységet szállító űrhajó.
Michael, egészen meghatódott a pillanat nagyszerűségétől, és attól, hogy önmaga egy személyben képviseli az egész emberiséget. Könnyek szöktek szemébe, hála öntötte el szívét. Hirtelen eszébe jutott gyermekkori olvasmánya, Oriana Fallacitól a Ha meghal a nap, és felrémlett benne, hogy az űrhajósok közül milyen sokan Istenhívő emberek, ezt nem igazán értette, de most kicsit mégis. Sóhajtott egyet, és megérintette az utolsó zsilipnyitó szenzort. A legénység tagjai ámultan nézték, ahogy feltárul előttük az F623 zöldes égboltja és narancssárga homokkal borított felszíne, melyből úgy dudorodtak ki a szerteszórt, kékesen derengő kövek, és a nagyobb, fehér sziklák a távolban, mint különös ékszerek egy bársony tálcán. Hiába a sok előzetes digitális felvétel, erre azért mégis csak, lehetetlen felkészülni.
Pontos protokollt követtek. A műszerek, ahogy számították is, oxigén dús, tiszta levegőt mutattak, és 25 fokos hőmérsékletet. Elsőként Michael vette le sisakját, hátranézett, és a többiek is követték. Lélegeztek, ahogy otthon, de a levegő valahogy mégis más volt. Következett a FEN zászló kitűzése, három percig némán álltak előtte. Majd Amirath és Cse-Csien kihelyeztek és működésbe hoztak két újabb F623 önjáró robot (egy már fél éve jelen volt a bolygón, egynek meg nyoma veszett) melyek a tervek szerint a következő hónapokban folyamatosan küldik majd az adatokat az otthoni állomásra. Eközben Shandar és Michael földbe szúrt két rozsdamentes rudat, amin kifeszítették az extraerős, soha el nem bomló műanyagból készült hálót, majd a kapu elé helyezték a szponzorok nevével telenyomott bőrlabdát.
Homo Ludens, merengtek megilletődve a Nemzetközi Űrállomás kreatívjai, mikor kitalálták, mit adjanak hozzá az eseményhez a kötelező teendőkön túl. Legyen a szabad, önfeledt játékra, és az együttműködésre való képességünk az üzenet, örvendeztek. Na meg, lássuk be, így kábé körbepisáljuk a területet, kuncogtak, de ez már tényleg csak belsős poén volt.
Michael beállt a helyére, azt tervezték, átpasszolja a labdát Amrithanak, aki Cse-Csien-nek, aki pedig becélozza a kaput, amiben Shandar már elhelyezkedett. Michael-t azonban hirtelen ellenállhatatlan érzés kerítette hatalmába. Rúgd be te! Te vagy az első, aki erre a földre lépett, megillet az első gól joga! Ó Istenem, ez a te napod, az első ember az Új Földön, és jobb lába már lendült is, hogy egy jól irányzott rúgással beemelje a labdát a kapu bal felső sarkába. Akkor a tompa puffanástól hirtelen magához tért. Borzasztóan szégyellte a történteket, és bocsánatkérőn a többiekre nézett. Nem mondtak semmit, Shandar a labdát ezúttal Cse-Csienhez gurította, aki mégis csak neheztelhetett az előbbi fiaskóért, mert akkorát rúgott a bőrbe, hogy az elrepülvén a kapu fölött, másodpercek alatt eltűnt a háttérben terpeszkedő fehér sziklák fényében. Megint egy pillanatnyi zavarodottság következett, de mindnyájan tudták, nem indulhatnak a keresésére, most nem, már így is túllépték az időkeretet, vissza kell térniük a leszállóegységhez.
Hazatértük után következő Science Today meghívott vendégeként már jót hahotáztak az eseten, ez PR szempontból is szerencsésebb stratégiának bizonyult. Ott hagytunk egy kaput és egy bőrlasztit az F623-on! Ha mégis van élet, talán megtanulnak focizni, és a következő legénység lejátszhat majd egy mérkőzést a helyiekkel, jegyezte meg Michael vigyorogva.
Ez az elképzelés, a csatornához érkező tweetek alapján, sokak tetszését elnyerte.

Fotó: Icsu Renáta

megjelent: Halszájoptika Képirodalmi Hálózat Dante körei című sorozat ; Drót alkotói portál