Ha valaki rászánja magát, hogy építkezős módszerrel készít mondjuk ajándékot szülinapra, vagy egyéb ünnepekre, a munkát érdemes nem az utolsó pillanatra hagyni, mert ez a technika kisebb tárgyak esetén sem feltétlenül nevezhető gyorsnak.

Mégis, előnye, hogy masszív, kedv szerint formálható, mintázható, változatos darabok hívhatók életre, és ehhez nem feltétlenül kell kerámia műhelybe vonulni. A lábbal hajtott vagy elektromos korongon alakított fazekas massza sokkal „koszolósabb”, és ezért nagyobb játékteret kíván, már ami a műhelynek kinevezett területet illeti, mint a kézzel tekergetett asztali korongon építgetős technikák. Utóbbinak elég egy kis sarok is a lakásban, és persze gyakori portörlés meg szellőztetés.

Egyébként feljegyeztem a kedvencek közé ezt a fehér agyagot. A tárgy égetési hőfoktól függően marad fehér vagy lesz enyhén krémszínű. Áttetsző mázzal, de így, natúr formában is igazán szépen mutat. És ebben a masszában a samott arány is pont a megfelelő volt.

Megint csak arra jutok, hogy az egyszerűség igazán klassz dolog. Természetességet, valódiságot sugall, ráadásul a legtöbb stílusú enteriőrben jól mutat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érvényes a rajongás mondjuk az egy ideje divatos mexikói Frida Kahlo féle stílus, vagy akár az indiai, esetleg roma kelmék, és a spanyol flamenco színkavalkádja iránt. Ó azok a csodálatos vörösek, pinkek, zöldek, kékek, sárgák. Lesz majd ilyen is… És egy kicsit van is, az első szívlámpám készítésekor például, kicsit terápiás jelleggel, úgy döntöttem, nagyon színes lesz. És milyen jó érzés volt dolgozni vele!

Szóval hajrá egyszerűség és hajrá tobzódó színek és minták is, valósuljatok meg, táncoltassátok a fényt!