írás, versek

Ébredések

Ma reggel
ránéztem sebeimre.
Tehetetlen mérlegeltem:
takargassam-e a testem?

Én vagyok

a legkegyetlenebb rendező
aki változó díszletek közt magát elárulva
– újra és újra önmagára hagyja.

Aztán ha a jelmez fojt, vág, horzsol, éget
megengedem a meztelenséget.

Így állok
tanácstalan.

A közönség kabátját egyként
szorosabbra húzza.

………………..

Ma reggel
nincs semmim, csak ami nehéz.
Úgy keltem ki hirtelen az ágyból
mint aki a halál elől menekül.
Kihajtott a vágy a vágyra.
Az ablaknál nagyon gyengén és erősen
keresek valamit
mintha a nyár hangjai…
Vizet iszom.
Minden korty egy ima.

………………..

Ma reggel
bőröd nyárszagú, hajad tenger
vízipipa illatát hozza a szél
gyümölcsös könnyű füstje
indákat rajzol az ablaküvegre
áttetsző almazöld levelek
rezegnek

elhangzott:  Kultúr-fröccs, Jankovich Kúria, Rácalmás 2014