Ma reggel
ránéztem sebeimre.
Tehetetlen mérlegeltem:
takargassam-e a testem?
Én vagyok
a legkegyetlenebb rendező
aki változó díszletek közt magát elárulva
– újra és újra önmagára hagyja.
Aztán ha a jelmez fojt, vág, horzsol, éget
megengedem a meztelenséget.
Így állok
tanácstalan.
A közönség kabátját egyként
szorosabbra húzza.
………………..
Ma reggel
nincs semmim, csak ami nehéz.
Úgy keltem ki hirtelen az ágyból
mint aki a halál elől menekül.
Kihajtott a vágy a vágyra.
Az ablaknál nagyon gyengén és erősen
keresek valamit
mintha a nyár hangjai…
Vizet iszom.
Minden korty egy ima.
………………..
Ma reggel
bőröd nyárszagú, hajad tenger
vízipipa illatát hozza a szél
gyümölcsös könnyű füstje
indákat rajzol az ablaküvegre
áttetsző almazöld levelek
rezegnek
elhangzott: Kultúr-fröccs, Jankovich Kúria, Rácalmás 2014