Mindig lenyűgöznek, bármekkorák és bármilyenek. Teljesen megértem azokat a „furcsa szerzeteket”, akik jobb dolguk nem lévén, erdei séták alkalmával fákat ölelgetnek. Néha én is megteszem, de általában inkább csak hozzájuk érek, köszönésképp, vagy, bevallom, beszélek hozzájuk. És ami még furcsább, olyan, mintha ők is beszélnének hozzám, amolyan gondolat-, vagy inkább érzés-átvitel formájában.

Így hát, biztosan már érthető, megkerülhetetlen, hogy a kerámiákba is beleszóljanak. Készült már fa mintázatú fény-árnyékot adó mécsestartó és lámpa is, és egész biztos vagyok benne, hogy bőséggel lesz is még ilyen. Erről azt hiszem, felesleges is több szót ejteni.

Mécsestartó:

…és lámpa: