Ujfalusi Éva Csendes történetek című kiállítása nyomán

Gyermekével kimerészkedett,
nehéz bársony batyujában könnyeiket tartogatva
lányára nézett, és kitűzött egy pipacs piros zászlót.
Sokáig várt némán, mint egy pantomim kiáltás.

Látóhatárig csak homokszínű szél, itt még a könny is elapad,
mi lesz akkor a bazsalikommal?
(Ritkaság, azt jelenti király).
Féltek, visszabújtak hát a gyökérzetbe
itatták, nehéz, folytonos emlékezéssel.
A történetek mindig visszatértek,
alakultak, meghaltak, megszülettek,
a gyökérzet pedig óvatosan, minden újrakezdett emlék
után összébb zárult,
mígnem egyszer csak tenyérként becsukódott.
Csend következett
ezerévnyi is talán.
Aki odabent lakott,
magzatpózba kuporodva gyermeke körül,
mint kagylóban a gyönggyé váló porszem
drágakővé lett.
Hogy mi okból, a csillagok állása, a föld gördülése
otthonos útján, ahol nap és hold árnyjátékkal múlatja időt
vagy így van ez mindig,
ha nincs több hely a fájdalomnak –
a tenyér lassan, feltárva kusza vonalait
nyílni kezdett.
A kő ott pihent rajta, most már a szabad ég alatt
– míg nem egyik reggelre
lótusszá változott.
Belőle a gyermek madárként szállt fel,
és miközben néhány szirom szétlebbent a végtelenben,
az évezredes összegyűlt könnyek zuhatagként ömlöttek alá
egy fényes kertbe.
És mert minden egyszerre zajlik,
a kertben épült ház hatalmas sötét csarnokában
ott állt a nő.

A madár körözött a teremben
hűvös kőfal
labirintus
üres szoba alatt vízgyűjtő kanális
(talán az érzelmek kanyarognak a városban
mint titkos folyó, a föld alatt)
egy nehéz teher, valaki hozzákötözve
bilincsre vert hiány
egymáshoz érő kezek
tükrök
fekete űrbe húzó kitárt ajtók
isten arcai.
Repkedett, szárnyverései visszhangoztak
boltívek és oszlopok között,
s látta, hogy a nő
egyedül áll a magas falnál:
imádkozik.
A madár erős szárnyával
óvatosan lesöpört néhány vastag fekete ecsetvonást,
a fény beáradt a kupolás terembe.

Akkor a holdarcú anya, aki örökölt cipőit elgyászolta rég
mezítláb meglátta háza nyári kertjét
és hasánál gömbölyödő
libbenő, almaszín ruhában
egyik lábát lépésre emelte.

megjelent: DRÓT alkotói portál