kerámia

Ökobiovitál kerámia

„Vissza a természethez!”, kurjantotta el magát Rousseau még a 18. században, és „Ha kell, építsünk eggyel kevesebb hidat a folyón át, kerüljünk egy kicsit feljebb vagy lejjebb, s ahelyett hidaljuk át inkább a tudatlanság sötétebb folyamát, amely körülvesz minket”, tanácsolta Thoreau a 19.-ben, de úgy tűnik, még most, a 21. században is csak a javaslatok megfontolásánál tartunk. Kérdés (legalább is az optimisták szerint), hogy kivárja-e bolygónk ezt a tempót, vagy gyors ütemben az ember számára élhetetlenné válik.

Minden esetre mostanában, mintha a környezettudatosabb, fenntarthatóbb életre törekvő elképzelések egyre nagyobb teret kapnának. „Trendinek” számítanak a természetes anyagú, kézműves, netán saját készítésű használati tárgyak.

A kerámia műfaja Belgásan szólva, ökobiovitál, pláne, ha nem futószalagon gyártott. Anyaga természetes, mint ahogy megmunkálásához is főként inkább emberi energia szükséges. A kemence bizony – ha csak nem szabadtéri tűzön, vagy fatüzelésű kemencében égetjük ki az edényt – már lehet gázzal vagy villannyal működtetett, de még így is egy olyan tárgy jön létre, amiben minimális, vagy épp semennyi az elromolható alkatrész. Maximum eltörhet, de akkor meg megragasztható (vagy újrahasznosítható mondjuk egy izgalmas mozaik felületen). Van is itt az oldalon egy csodálatos japán kisfilm a törött kerámiák megjavításáról, a Kintsugi-ról.

Szóval egész jó ötlet kis helyi manufaktúrából vagy akár egyes alkotóktól vásárolt, netán saját magunk által készített kerámia tálakból enni, mert ezzel nem csak esztétikai szempontból alakítjuk egyedivé környezetünket, hanem, ökotudatos(abbak) is leszünk.