események

Virág Krisztina

Érdeklődési köreim vezettek arra, hogy elvégezzem A Magyar Művészet-és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület hároméves, szocioterapeuta és művészetterápiás csoportvezető képzését. Korábban kommunikációt, pedagógiát, pszichológiát (nem vagyok pszichológus) hallgattam az ELTE-n és az SZTE-n. Előtte és közben, újságíróként végeztem a BKF okj., és pszichológus asszisztensként az MTA okj. képzésén, azelőtt pedig óvónőképzőben érettségiztem. Az alkotás igénye időről időre visszatér életembe. Az írás felkavaró belső munka, aminek súlya van, főleg ha nem ujjgyakorlat, hanem olyan szöveg (a vers többnyire ilyen), ami mélyre visz. Az agyagozás, ha néha rászánom magam, másféle utazás. Megnyugtató, meditatív koncentráció. Csodálatos érzés, ahogy az anyag átszellemül, alakot ölt, üzenetté válik. És hát, néha nehéz is eldönteni, az anyag súgja, mivé szeretne válni? Vagy készségesen, bármivé formálódik a kéz munkája nyomán, annak ügyességétől, képzettségétől függően? Néha úgy hiszem, az alkotás bármilyen módja, tánc, zene, festészet, szobrászat, írás vagy egy finom étel, de akár a vízparti homokba, faággal rajzolt csigavonal is - párbeszéd Ember és Isten között. Máskor úgy tűnik, olyan teremtés, amiben a szellem egybekel az anyaggal. Sokszor eszembe jut, jó lenne megtanulni rajzolni. Ilyenkor megjelenik előttem, ahogy, mint a régi utazók, ülök, mondjuk a Szajna parton, és rajzolom a látképet. Talán azért is, hogy megmutassam. De még inkább azért, hogy így még jobban jelen lehessek azon a napon, azon a helyen - itt és most.